kézenfogva jézussal



nyito
Jézus Születése
Született gyilosok
Kézenfogva
Szeretet
Törvény és Kegyelem
A Szeretet Törvénye
A Törvény és Jézus
A Tizedfizetés
Kártérítés Törvénye
Isten fegyverzete
Kisbárány a Szakadékban
Ó és Új együtt
Magyarrol-Magyarra
A Szombat
A Zsidó Szombat
Dicsőités, Áhitat
Vasárnap
Világ-Vasárnap
Babilon Utódai
Üldözöttből Államvallás
Közbenjáró Mária
Hit Által!
Evolucio
"Macsó" Keresztények
Attól függ...
A Túlvilágról







Üldözöttből Államvallás
 
 A 4. SZÁZADI FORDULAT: ÜLDÖZÖTT HITBŐL ÁLLAMVALLÁS

   A 4. sz. folyamán a keresztény egyház a legbrutálisabb üldöztetés elszenvedése után előbb szabad vallásgyakolatot kapott (313), majd torzulni kezdő hivatalos kereszténység államvallássá vált (380).

                ÜLDÖZTETÉS DIOCLETIANUS ÉS GALERIUS ALATT (303-311)

303. eleje. Diocletianus császár üldözni kezdte a keresztényeket.
Okai: vallási konfliktus a bálváynimádással és az okkultizmussal.
  A keresztények alutasították a római isteneknek történő szokásos áldozatbemutatást és az ilyen áldozásokon való részvételt is, és elítélték a jövendőmondást, amely a római pogány papság egyik fő feladatának számított.
  Politikai szempontból is nemkívánatossá váltak: a keresztényekben veszélyt láttak az állam vallási egységére, amit a császárok a birodalmi egység szellemi alapját politikai szempontból is fontosnak tartották.
   A keresztények megtagadták a császár képmásai előtt történő áldozatbemutatást, ami szintén a fennálló rend elutasításának minősült.

303. a császár rendeletet bocsátott ki:
- le kellett rombolni valamennyi keresztény templomot;
- be kellett szolgáltatni minden liturgikus könyvet, Bibliát és templomi edényeket;
- minden keresztény összejövetelt betiltottak;

  Néhány hónap múlva elrendelték az egyházi vezetők letartóztatását.

 305. Halálbüntetés terhe alatt minden polgár számára kötelezővé tették, hogy áldozatot mutasson be a római isteneknek.

  Diocletiánus helyére addigi alcsászára, Galerius lépett, aki kezdettől az üldözések fő mozgatórugója volt.
   Az üldözések során sokan vállalták a mártírhalált, vagy a súlyos kényszermunkát.
   Ugyanakkor az egyházi vezetők és a hívek között egyaránt nagy számban voltak olyanok, akik megalkuvókká, sőt árulókká lettek = bemutatták a pogány isteneknek az áldozatot, ...stb, följelentettek másoket.
Az állami erőszak végül is nem tudta megtörni a kereszténységet. Ezt halálos ágyán Galerius is belátta és addigi politikájának teljes kudírcát elismerve, 311 - ben részletes türelmi rendeletet bocsátott ki a keresztények számára.


                     A  MILÁNÓI  RENDELET

  A szabd vallásgyakorlatot a 313-ban kiadott Mediolanumban (Milánó) I. Nagy Konstantin és Licinius társcsászárok által kiadott türelmi rendelet biztosítota a keresztények számára: ez véget vetett az addigi üldözéseknek és a hívők minden korlátozás nélkül, szabadon gyakorolhatták hitüket. visszakapták vmennyi, korábban elkobzott istentiszteleti épületeiket, s minden ingatlan vagyonukat.
   Mivel a milánói rendelet minden vallásnak egyenlő szabadságot biztosított, a pogány római hit megszűnt államvallás lenni. Megnyílt az út a kereszténység előtt, hogy megszerezze magának ezt a pozíciót.

(A jegyzet Kulcsár Árpád munkája ill. személyes gyűjtő munka alapján készült)

szeretettel: Kamilla   

  NAGY  KONSTANTIN -
                 EGY ÚJ URALKODÓTÍPUS KIFORMÁLÓDÁSA

  Az ő uralkodás alatt még nem tekinthető államvallásnak a kereszténység.
  Konstantin, apja halála után, annak örökébe lépve 306-ban lett császár. Hatalomra jutásakor egyszerre 6 császár uralkodott a birodalom fölött. Az egyeduralmat Licinus császár legyőzésével, 324-ben sikerült kivívnia, véresúton. Küzdelmeihez rendszeresen természetfeletti segítségért folyamodott.
  Kezdetben ő is a Sol invictus-ban = a "győzhetetlen napisten"-ben hitt, akit Augustus császár (Kr.e. 27 - Kr.u. 14) korában a görög Apollónnal azonosítottak.
  310-ben Konstantin és hivatalos propagandája még azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy egyik hadjárata során csodálatos körülmények között maga Apollón jelent meg neki és a győzelem istennőjével együtt egy-egy babérkoszorút adtak át a császárnak.
  Rövidesen azonban a kereszténység felé fordult.
  312-ben történt Konstantin állítólagos megtérése, ami a Rómát kezében tartó Maxentius császár fölött arattott fényes győzelméhez, s az ezt megelőző látomásaihoz kapcsolódott. Isteni segítségnek tulajdonította győzelmét. A csatát megelőzően, miközben a napistenhez imádkozott a kora délutáni Nap sugarai fölött fényes kereszt tűnt fel neki, s rajta felirat: "E jelben győzni fogsz". A kereszt csúcsán fénykarikában a görög khi és rhó betűk egymást metsző vonalai látszottak, azaz Jézus Krisztus monogramja.
   Egy másik kortárs leírás beszámol éjszakai látomásáról is, melyben isteni parancsot kapott, hogy katonai pajzsára a Krisztus monogramot tétesse.

  Konstantin megtérése, igencsak felemás volt, amit intékedései és életvezetése egyaránt mutatnak. Ennek ellenére beleavatkozott az egyház belügyeibe, még hitkérdések eldöntésébe is. Megtérését követően nem keresztelkedett meg, hanem 25 éven át, élete végéig halogatta, s csak halálos ágyán vette fel a keresztséget.

  Konstantin már több mint egy évtizede "keresztény" és túl van az első egyetemes zsinat összehívásán és az azon való elnöklésen, amikor 326-ban megölette elsőszülött fiát Crispust, aki túl nagy katonai hírnevet szerzett. Ezt követően hamarosan második feleségét is meggyilkoltatta - forró fürdőbe záratva.

   Mindez nem akadályozta meg abban, hogy már életében megkezdje saját szentté avatásának előkészítését. Ennek jegyében hangsúlyozta, hogy ő "izaposztolosz" = apostolokhoz hasonló", s ezért mauzóleumában saját szarkofágját, mint 13. apostolét a 12 apostol számára állított 12 jelképes kőkoporsó között középre állíttatta.
  Ezenkívül püspöknek, az egyház külső ügyei püspökének is nevezte magát. Ugyanakkor megtartotta a pontifex maximus tisztséget is, a pogány római főpapi méltóságot. A kereszténységen belüli hitvelvi kérdések eldöntésére is magát tartotta illetékesnek. Ő akarta megszabni a keresztények hitgyakorlatát, ráadásul valamiféle kultusz formájában, miközben újplatonista módra valamilyen istenségről beszélt.

  Konstantin a kereszténység-pogányság viszonylatában kettős politikát folytatott, az egyetlen fő cél, hatalma megerősítése érdekében.
  313 után úgy segítette mind jobban a hivatalos kereszténységet, hogy közben a pogányok támogatását is megőrizte.

  A kereszténységet támogató intézkedései:

- 315. megszüntette a keresztrefeszítés büntetését
- 316. törvényben tiltotta meg, hogy az addigi szokásnak megfelelően a bűnösök honlokára bélyeget süssenek, s ezt azzal indokolta, hogy az embert Isten a saját képére alkotta;
- 321. a keresztények istentiszteleti napját, a vasárnapot munkaszüneti nappá tette. Az indoklás azonban a napisten kultuszára mutat, mondván, hogy e nap "a Nap tiszteletre méltó napja"!
- Bőkezű adományokkal látta le az egyházat, számos templomot épített: Rómában a Vatikán dombját Péter apostol állítólagos sírja fölé, Jeruzsálemben Jézus feltételezett sírja fölé, Bethlehemben Jézus születési helye fölé.
- Megölt feleségének, Faustának lateráni palotáját Róma püsüökének adományozta, amely ettől kezdve csaknem egy évezreden át, egészen 1308-ig a pápák rezidenciája lett.
- A császár az egyházat a korábbi államvallás számos kiváltságával ruházta fel:
   ° a papság számára adómentességet biztosított, s felmentette őket a katonai
      szolgálat alól;
   ° a püspököknek bíráskodási jogot adott világi ügyekben is, hangsúlyozva, hogy úgy
     kell tekinteni minden püspöki széket, "mintha maga Krisztusnak az ítélőszéke volna
   ° a püspöknek biztosította prsefectusi rangot, akik ennek megfelelően az
      államhivatalnokokéhoz hasonló megkülönböztető rzhadarabokat kezdtek hordani.

  A pogányságot támogató intézkedései:

- Konstantinápolyban a város főterén 330-ban fölállíttítta a napisten szobrát, amely "szerényen" - az ő arcvonásait viselte.
- az új fővárosban szobrot emeletetett Kübelének, a nagy istenanyának is.
- hozzájárult ahhoz, hogy az ő tiszteletére pogány templomot építsenek az itáliai Hispellumban, azzal a feltétellel, hogy áldozatot nem mutatnak be.

   Fntos intézkedése volt, hogy az egész birodalomban megtiltotta a pogány magán-áldozatok bemutatását és betiltatta az erkölcstelen kultuszokat. A pogány áldozatbemutatásokat korlátozott módon engedélyezte.

   Nagy Konstantinnal tehát kezdetét vette egy új uralkodótípus kialakulása, amelynek képviselői olyan formális keresztények, akiknek cselekedeteik, megnyilvánulásaik kiáltó ellentétben állnak az evangéliumi alapelvekkel, ugyanakkor fő támaszai és erőszakos terjesztői a névleges kereszténységnek, amely a bibliai igazságok egyre nagyobb részét tagadja meg teológiájával és vallásgyakorlatával.

(A jegyzet Kulcsár Árpád munkája ill. személyes gyűjtő munka alapján készült)

szeretettel: Kamilla   

AZ ARIANIZMUS ÉS A NICEAI I. EGYETEMES ZSINAT

  A IV. sz.-i kereszténységen belül az egyik legfőbb hitbeli megosztást Áriusz /arius/ alexandriai presbiter tanításai, az arianizmus idézte elő.
  Tagadta Jézus Krisztus isteni természetét. Véleménye szerint nem az Atya lényegéből született a Fiú, hanem a semmiből teremtette az Atya, s ezért nem egylényegű az Atyával, hanem csak teremtmény és nem is örökkévaló, mint az Atya.
  Áriuszt előbb az aelxandriai püspök Alexandrosz igyekezett álláspontja megváltoztatására bírni, majd 318-ban az afrikai püspökök zsinata (egyházi gyűlése). Tanait eretneknek bélyegezték, őt pedig követőivel együtt kiközösítéssel súlytották. ennek ellenére néhány éven belül az arianus vitától lett hangos a világ.

  Miután a császár eredménytelenül szólította fel az ellenfeleket a csatározástól és legyenek egységben és egyetértésben, birodalmi zsinat összehívását határozta el a kis-ázsiai Niceában. A mweghívott püspökök közül azok, akik átélték és túlélték a milánói rendelet előtti üldözéseket, most óriási fordulatot tapasztalhattak. Őket, akiket korábban halálra kerestek, tűzzel-vassal üldöztek, most az állmi posta szállította ingyensen Niceába, ahol a zsinat alatt két hónapig a császár ellátását élvezhették. Az a megtiszteltetés érte őket, hogy a császári palota nagytermében ülhettek össze.
  A tanácskozást maga az uralkodó nyitotta meg, s a zsinat üléseken több ízben ő elnökölt. Mindezzel Konstantin ismét csak egy több évszázados hagyomány elindítója lett. Ettől kezdve a birodalmi zsinatokat a császár hívta össze, ő fedezte a kölcségeket, ős szabta meg a helyszínét. A tanácskozásokat elnapolhatta, feloszlathatta, s véleményét érvényesíthette a határozatokban.
   A niceai zsinat volt az első egyetemesnek nevezett zsinat.
   A későbbi szóhasználat azokat a zsinatokat nevezi egyetemesnek, amelyen a katolikus egyház jelentős része képviselteti magát.
   A döntő kritérium azonban nem a résztvevők száma és a vezető egyházi méltóságok jelenléte, hanem az, hogy a zsinat határozatait a pápa a katolikus egyház döntéseként ismerje el.

  Ezért az 1054-es nagy egyházszakadást = skizmát (a keleti ortodox és a római katolikus egyház végleges kettéválását) követően egyetlen ortodox birodalmi zsinatot sem neveztek egyetemesnek, mert a görögkeletieket Róma nem tekintette az egyház réséznek.

  A niceai zsinaton mintegy 220 püspök vett részt. Döntő többségük a birodalom keleti feléből érkezett. A zsiant tagjai két kivétellel eretneknek nyilványtották Ariusz tanításait. Kiközösítették az egyházból, és a két püspökkel együtt, akik nem írták alá a zsinaton elfogadott ún. niceiai hitvallást, száműzték.
  Az Áriusz-ellenes irányzat fő vezetője Szt. Athanasziosz alexandriai püspök volt, akit a későbbiekben /igazhitűség/ atyjának neveztek el.

  Már itt megfigyelhető az a jelenség, ami a későbbiekben jelentősen elharapózott, hogy a keresztény hitigazságokat görög filozófiai fogalmakkal, kifejezésekkel igyekeztek meghatározni, és nem bibliai fogalmakkal.

  A niceai zsinat kulcsszava: "homousziosz" = "homo- azonos, egy; ouszia- lényeg" - annak hangsúlyozására, hogy a Fiú egylényegű az Atyával. E hitvallás egy keleten már korában használatos vízkeresztségi hitvalláson alapult, melyet az arianizmust elutasító kiegészítéssel láttak el.

   Áriusz száműzetésében is kitartott meggyőződése mellett, sőt pártfogókra is sikerült szert tennie, akik Nagy Konstantint is az arianizmus oldalára állították.
  Ezzel nagyot fordult a kocka. Ettők kezdve csaknem fél évszázadon át az arianizmus államhatalmi segítséggel törekedett a teljes és kizárólagos uralom megragadására.

  Ennek megfelelően 335-ben Konstantin Athanaszioszt küldte száműzetésbe Aelxandriából a messzi Mosel parti Trierbe.

(A jegyzet Kulcsár Árpád munkája ill. személyes gyűjtő munka alapján készült)

szeretettel: Kamilla   

  NAGY KONSTANTIN FIAINAK VALLÁSPOLITIKÁJA

   Nagy Konstantin halálát követen 3 fia kormányozta a birodalmat.
   A pogányság harcos ellenfeleiként, a kereszténység támaszaiként és állami eszközöket igénybe vevő terjesztőiként gyakorolták hatalmukat, miközben a keresztény erkölcsiségből nem sok mutatkozott életükben.
  Rendeletek útján igyekeztek felszámolni a hitet. 341-ben megtiltottak minden pogány áldozatot. 346-ban bezáratták a pogány templomokat, vagyonukat az állam számára kobozták el. A pogány áldozatok bemutatóira halálbüntetés és vagyonelkobzás várt.

  Ami Konstantin fiainak saját cselekedeteit illeti, elmondható, hogy már apjuk halálát követően 337-ben az uralkodócsalád vmennyi férfitagját lemészárolták, két kiskorú fiúcska kivételével /egyikük a későbbi Julianus császár/. Három év múlva, 340-ben testvérháboró tört ki a birodalom középső részeit kormányzó Constans és a Nyugaton uralkodó II. Konstantin között. Miután az utóbbi életét vesztette, a köztudottan homoszexuális Constans a nyugati területekre is kiterjesztette uralmát. Ő politikailag a niceai hitvallást támogatta, míg a keleti részek ura, Constantinus az arianusokat. Az ellentét feloldhatatlannak bizonyult.

  Látványosan megmutatkozott ez a két császár által 342-ben Sardia-ba (Szárdika, a mai Szófia)  összehívott birodalmi zsinaton, amley nem sokkal kezdete után kettészakadt. Az arianizmus pártján lévő püspökök elhagyták a Constans felségterületén lévő Sardicát, átvonultak Constantinus területére, s ott folytatták ellenzsinatukat.

  350-ben Constans katonai lázadás áldozata lett, ily módon Constantinus egyeduralkodóvá vált. Mindenáron vallási egységre törekedett. Ő már a püspökök püspökének nevezte magát, habár a vízkeresztséget csak halálos ágyán vette föl.
  Az egyházvezetőktől mind dogmatiaki, mind egyházszervezeti és egyéb kérdésekben  teljes engedelmességet követelt. Az ariánus alapon megvalósítandó vallási egység érdekében számos egyházi elöljárót távolított el pozíciójából erőszakkal.
355. Milánói zsinat - száműzetésbe küldte azokat a püpököket, akik nem voltak hajlandók aláírni a niceai hitvallás alapján álló párt fejének, Szt. Athanasziosznak a püspöki székből történő újabb letételét.
359. Rimini  - több száz nyugati püspököt hívott össze, és nem engedte őket mindaddig távozni, amíg alá nem írtak egy általa megfelelőnek ítélt ariánus jellegű hitvallást.
  Ezzel az arianizmusnak a birodalom egésze fölött sikerült megszereznie az uralmat.
  Két év múlva Constantinus halálával elvesztette az állami támogatást az arianizmus és rohamosan hanyatlani kezdett.


     KÍSÉRLET A POGÁNY ÁLLAMVALLÁS VISSZAÁLLÍTÁSÁRA

  Constantinus halála után, mivel neki nem voltak gyermekei, ezért rokona, a családi vérengzéseket túlélt Julianus lett a császár 361-ben. Uralkodása a kereszténységgel szembeni nagy pogány visszahatás időszaka. Bár keresztény nevelést kapott, a aztán meg is keresztelkedett, mégsem taudott azonosulni a keresztény vallással. Erősen közrejátszottak ebben mindazok a riasztó tapasztalatai, melyeket családtagjai részéről, ill. környezetében szerezhetett arról, hogy a kereszténység köpönyegében mennyi bűnt lehet végbevinni.
  Egyes tanítók hatására a neoplatonizmus lelkes hívévé vált.

                                                   (folyt. köv.)

(A jegyzet Kulcsár Árpád munkája ill. személyes gyűjtő munka alapján készült)

üdv: Kamilla   
 
 

 

 
 
 
 

 


StatCounter - Free Web Tracker and Counter

 







www.jezus.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!